…mint amilyen én is vagyok:)

Voltatok már úgy, hogy egyszerűen már nem tudtátok hova tenni a rengeteg fülbevalót, nyakláncot és egyebeket? Nekem rengeteg fülbevalóm van, legtöbbjük pár száz forintos bizsu, de jó néhány saját készítésű. A lényeg azon van, hogy rengeteg. Eleinte egy kis dobozban, majd mikor már egyre több lett, a dobozka oldalára akasztgatva tároltam őket. De eljött az idő, amikor már így is kezelhetetlen és átláthatatlan volt. 

Ekkor jött el a pillanat, hogy a neten nézelődtem fülbevaló-tartók után. Legtöbbjük azonban csak az akasztós fülbevalók tárolását oldotta meg – igaz, hogy nagyon dekoratív módon – de sajnos nekem az nem volt elég. De aztán szerencsére rátaláltam egy remek ötletre, amit kicsit átalakítva rögtön meg is valósítottam. A lényege, hogy a bedugós füliket a kis lyukakon át lehet dugni, majd oldalra elhúzni a vágásokba, ahol már nem esnek ki.

A továbbiakban leírom részletesen, hogy hogyan készült.

Kell hozzá egy képkeret. Tulajdonképpen mindegy mekkora méret, de azért mielőtt beszerezitek, gondoljátok ki, hogy hova szánjátok, nehogy utólag derüljön ki, hogy nem fér el. Én egy 15×20 cm-es képhez való keretet használtam, amit elsőként lefestettem krétafestékkel, majd waxoltam, hogy a festés tartós legyen. De természetesen bármilyen más dekoráció, vagy egyéb technika is használható.

 

Egyszerűen imádom, ahogy a Dark wax beleül a krétafesték ecsetnyomaiba!

A képekret hátuljában (ami a belehelyezett képet lenne hivatott tartani) szerencsére egy vékony fa lap volt. Ha nem ilyen képkeretet sikerül beszereznetek, vagy vágattok bele egy méretes lapot, vagy akár egy vastagabb, jó erős kartonlap is megteszi.

Első lépésként kerestem rá egy dekoratív inda mintát, amit decoupage technikával a lapra ragasztottam. A mintát kinyomtattam a megfelelő méretben, bekentem ragasztóval a fa lapot, vékonyan de egyenletesen eloszlatva rajta a ragasztót, majd ráhelyeztem a kinyomtatott mintát, rányomkodtam, hogy mindenhol jól ráragadjon, végül száradás után két rétegben kívülről is átkentem a decoupage ragasztóval. Ez kellemes selyemfényű felületet eredményez, és tartóssá is teszi a felületet.

 

Ezután következett a lyukak és a vágások elkészítése. A fa lapot először beletettem a képkeretbe, és halványan körberajzoltam azt a részt, amit a keret kitakar. Erre azért volt szükség, hogy arányosan el lehessen osztani a vágásokat és lyukakat. Ezután a fülbevalók hosszát is figyelembe véve három sort jelöltem fel a lapra. A ceruzavonalak elég halványak, de azért látszik a lényeg.

A lap szélén kb. fél cm veszett el a keret takarása miatt, így maradt 19 x 14 cm hasznos terület. Ezt a következőképpen osztottam fel:

a rövid oldalon a sorok között 5,5 cm-t hagytam, a széleken így maradt 1,5 cm. Tehát sorban a lap szélétől indulva: 0,5 cm, 1,5 cm, 5,5 cm, 5,5 cm, 1,5 cm, 0,5 cm.

a hosszú oldalon a lyukak között 3,5 cm-t hagytam, de a szélső lyukaknál kicsit tovább jelöltem a vágást. A kiosztás: 0,5 cm, 2,5 cm, 3,5 cm, 3,5 cm, 3,5 cm, 3,5 cm, 2,5 cm, 0,5 cm.

 

A következő lépés a lyukak kifúrása. Ehhez 7 mm-es fúrószárat használtam – ez az a méret, amin a nagyobb végű fülbevalók is kényelmesen átférnek. a fúrás után pedig a lyukakból indulva dekopír fűésszel elkészítettem a vágásokat.

 

Már csak az összerakás maradt hátra. Az elkészült fa lapot bele kell tenni a képkeretbe, a kis fülekkel rögzíteni, és kész is vagyunk! Már csak egy jó helyet kell neki találni, teleaggatni a szerzeményeinkkel, és bezsebelni a dícséreteket:)

a

a

a